Intrum Justitia

2004.06.09-én hitelkártya szerződést kötöttünk a Citibank Zrt-vel. Áttekintve a költségeket arra jutottam, hogy ennél sokkal jobb és olcsóbb bankok is vannak, ezért a Lajos u. fiókban – 17 715 Ft befizetése mellett felbontottuk a szerződést. A bankterminál előtt ülő nyakkendős droid közölte, hogy a felbontás véglegesítéséhez hívjam fel a CitiPhon szolgáltatást. Éppenséggel a falon volt is telefon, de az momentán nem működött viszont szívélyesen közölte, hogy az utca másik oldalán van egy nyilvános készülék. Igaz ott fizetni kell. Fáradjak át.
Álláspontom egyszerű és világos volt. A kurva anyád fog átmenni és telefonálni. Ez a nyomorult ott ült előttem egy terminál mögött.
Mire az ügy bíróságra került a végrehajtó 162 701 Ft követelést jelölt meg, amelyből szerinte 81.008 Ft a tőketartozás és egyéb költségekkel együtt a teljes követelés 2013-ban már meghaladta a 300 000 Ft-ot.

A tárgyaláson a bíró azzal nyitott, hogy ez a követelés már elévül, azaz ezek férgek ügy visznek bíróság elő egy ügyet, hogy az már sok éllel azelőtt elévült. Abban bíznak ugyanis, hogy egy birka vagy.

Én a per lefolytatásához ragaszkodtam, mert a szerződésben megadott banki feltételek mellett nekem sehogy sem jött ki a bank által követelt kamat. Kifejezetten arra voltam kíváncsi, hogy egy bank hogyan számol kamatot, ezért kértem a tárgyalás lefolytatását. A bíróság ezt az igényemet helybenhagyta, bár az ilyesmit nagyon nem szeretik. (Volt olyan tárgyalásom, ahol két oldalban azt magyarázta a bíró, hogy köteles vagyok együttműködőnek lenni.)

Elkezdtem adatokat követelni. A követelés kezelő meg elkezdett engedményes ajánlatokat tenni, majd inkább visszavonta a teljes kamat követelését mintsem elmondja hogy számolták ki. A 81 000 Ft tőkekövetelésnek utána számolt a bíró és megállapította, hogy az csak 15 490 Ft. Ezt a bíróság meg is ítélte, mert mint mondta „nem terjeszkedhetett túl a beadványban megfogalmazottaknál”. Ugyanis, az Intrum Justitia Zrt. a beadványában csak a hitelkártya forgalmát vette figyelembe és a készpénzes kiegyenlítést nem. Így a droid előtt a készpénzben befizetett összeg nem jelet meg a bírósághoz beadott forgalomban. (A ~ 2000 Ft pontatlanságnál már sokkal nagyobbat is mutattunk ki.). A beadványban ennek vizsgálatát a követeléskezelő nem kérte, engem nem érdekelt, így marad ez a követelés az ítéletben.

Nem nyilvánvaló, azonban, hogy a 81.008 Ft tőketartozásból hogy lehetett 15 715. Ehhez kikérettem a hitelkártya analitikus forgalmát, ami alapján utána lehetett számolni a követelésnek. És ekkor ért az igazi meglepetés. A bank 9 évre visszamenőleg megmondta, hogy pl. a velencei benzinkúton mikor, hány órakor mit vásároltam.

Az emberek döntő többsége nem érti, hogy én ezekből a nyilvántartásokból a mesterséges intelligencia eszközeimmel olyan dolgokat tudok megmondani, amit még az illető sem tud magáról.
Az emberek azt nem fogják fel, hogy a hatalom mindent tud róluk.

Akkor mi is történt?

• Ez a nyomorult követeléskezelő elindított ellenem egy olyan pert, amelynek követelése már réges-rég elévült, ami egy cseppet sem zavarta abban, hogy a bíróságra idézzen.
• A bíróságon olyan követeléssel állt elő, hogy amikor látta, hogy itt most baj van, inkább mindenről lemondott, csakhogy ne kelljen kiadnia miből és hogy keletkezett a követelése. Ez azt jelenti, hogy egy hasra ütött összeggel indította el egy behajtást.
• 9 éven keresztül zaklatott.
• Felszólításomat kutyába sem vette és nem volt hajlandó igazolni a követelését.
• A tőkekövetelés megadásakor pofátlanul hazudott.
• A peren végzett munkám ellenérték én nem számolhattam fel a követeléskezelőnek, de ők felszámolhattak ellenem 100 000 Ft költséget.
• Borzasztó rosszul tűröm, ha birkának néznek.

Ezt azért csinálják, mert megtehetik.
Mert hagyod.
És ez nincs így jól.

Ezek a férgek az emberek százezreit fosztották és fosztják ki ma is, miközben ők milliárdosokká vállnak. A jogi és gyakorlati hátterét a mindent ellepő, mérhetetlenül agresszív, a problémákat dilettáns módon izomból megoldó hatalom biztosítja, melynek hatása a kisemberig húzódik.

Ez a gané behajtó cég azonban az ítélet követően változatlanul követelte a 300 000 Ft-ot, nagy ívben leszarva a bíróság ítéletét. Kutyában sem veszik a bíróságot, mert ezeknek a ganéknak itt mindent szabad.

Úgyhogy én pereltem be őket.
A bíróság azonban elutasította peranyagomat, mondván ebben a kérdésben született már egy jogerős ítélet. Nem marad más, minthogy én ítélkezzek és büntessek.

Végül nem kellett, mert elálltak minden követelésektől.