Kamarák

Gondoljuk meg, miről beszélünk.
Egy jogász végzettségű közjegyző – Hűvös Ferenc (Szeged) – akinek feladata az események megbízható hitelesítése, kiállít egy ügyletet alapjaiban meghatározó okmányt, amelyben írásban, bíróságon úgy hazudik, hogy a kezében van a hazugságot bizonyító dokumentum.
Teszi mindezt a pénzintézetek anyagi érdekében.
Ennél nincs lejjebb.

Egy jogász végzettségű végrehajtó – Zoltán Levente, a bíróságon, írásban azt vallja, hogy hogy hazudok, amikor azt állítom, hogy bevont harmadik személyt az ügyemben és kiadta az adataim. Teszi mindezt úgy, hogy a dokumentumot Ő mag állította ki, rajta van a pecsétje és az aláírása.
Teszi mindezt saját nyeresége érdekében.
Ennél nincs lejjebb.

A jogász végzettségű hülye picsa – Mikó Katalin – azt állítja, hogy bejelentette az OTP Faktoring Zrt. követelését a végelszámolónak és mellékel egy feladóvevényt a 2011-ből, amikor a Magyar Közlöny 14. számában a 677717 oldalon lett csak közzétéve a végelszámolás. Ez nem zavarja ezt a barmot és minden észrevételt elutasít. Megteheti a nyomorult.
Teszi mindezt egy milliárdos eredményű cég érdekében.
Ennél nincs lejjebb.

Ezek a jogászok olyan területen dolgoznak, ahol munkájukkal megnyomorították és kifosztották az állampolgárok százezreit és halálba kergettek több mint négyezer embert. Teszik mindezt anyagi haszonszerzés érdekében, úgy hogy miközben az áldozataik az utcán nyomorognak addig az adózott eredményük milliós és milliárdos nagyságrendű.

Egy jogállamban hogy fordulhat ilyen elő?
Ennek oka az ellenőrzés és a felelősségre-vonás hiánya. Ezek az emberek mindent megtehetnek. Nézzük meg a végrehajtói kamara válaszát. Levették az ügyről ezt a görényt. Na és? Elesett havi 6-8 eFt-tól, de maradt nekik évi 123 923 000 Ft adózott eredmény és 111 254 000 Ft bér. Ez volt a büntetése. Ez arcátlanság.
És állításuk szerint mindenki a törvényeknek megfelelően járt el.

A közjegyző esetén azt a választ kaptam, hogy az érvényes jogrend szerint nincs lehetőség a döntésük megkérdőjelezésére. Megjegyzem a bíróságnak is ez volt az álláspontja és azt tanácsolták ne is adjam be a keresetemet. Beadtam, elutasították.

A frankhitel nevű fondorlatos csalásban  soha senki nem látott frankot. A társadalom egy szűk rétege olyan törvényt alkotott, amely kizárólag az ő érdeküket szolgálta és a néhány milliós kölcsönök után 10 milliókat hajtottak be.

Na, én ezeket az eljárásokat mondom a JOGGAL VALÓ VISSZAÉLÉS-nek!
És ezt pont így csinálják, mint amit bemutattam.

Ez egy rendszer része, a struktúrában felfelé haladva mindenhol ezt találjuk és csak ez húzódik le egészen a portásig. Igaz ugyan hogy nem működnek a bíróságok, a kamarák, a PSZÁF, stb., de az igazi baj az, hogy a demokráciánkban a fékek és ellensúlyok nem működnek. Minden ennek a következménye. Ezt vési köbe az, hogy nem lépünk be az Európai Ügyészségbe.

A törvényhozás esetén demokráciáról kell beszélnünk, még akkor is, ha csak egy megroggyant demokráciáról beszélhetünk. Itt csak demokratikus megoldások jöhetnek szóba.

Kétségtelen, hogy társadalmunkba túlteng a birka, akik elfogadják ezt a helyzetet és szó nélkül vagy jajveszékelve mennek a vágóhídra.

Esetemben más a helyzet.
Itt konkrét, megnevezhető emberek, felelősségük tudatában, a törvények mögé bújva indítottak személyem ellenem olyan támadást, amit jogállami eszközökkel nem tudtam megakadályozni. Így én a természettől kapott jogom alapján járok el, aminek alapja az, hogy 23 tonnát teljesítek a két órás edzésen.
Ha jobbak nálam, akkor ők győznek.
Ennyire egyszerű.