Megfélemlítés

Ez az esemény Bús Balázs országgyűlési képviselő és köztem folyó per második tárgyalásán történt. Nem állítom, hogy ez egy megszervezett esemény volt, de az tény, hogy túl sok furcsaság történt.

Ez a második tárgyalás is meglehetősen érdekes volt. Úgy kezdődött, hogy a lépcsőn egy rendőrsorfal fogadott. Figyelembe véve, hogy diplomáim között egy katonai főiskolai diploma is van, – századosi rendfokozattal – ezért érdeklődéssel néztem és magamban (csürhének) minősítettem az alakzatot. A tárgyalóterem előtt azonban négy felfegyverzett, álarcos kommandós állt az ajtóban. És ez már jobban érdekelt. A fegyelmezettségük is tetszett. Mikor odamentem hozzájuk, hogy „gyerekek be szeretnék menni erre a tárgyalásra”, akkor az egyik mindössze annyit mondott, hogy nem lehet, egy másik pedig annyit, hogy Ő nem gyerek. Mondjuk ez utóbbi megszólalás hiba volt.

Kiderült, hogy Budaházy Györgynek folyt az n+1-dik tárgyalása, emiatt késik a partink. Egy jó fél órát nyugodtan tudtam dolgozni, míg – elképesztő biztosítás mellett – demonstratív módon el nem vezették előttem a kezén-lábán megbilincselt fiút.

A dolognak nem is tulajdonítottam engem érintő jelentőséget, de másnap kaptam egy levelet, amelyben Gaudi Nagy Tamás azon háborog, hogy a jogvédőket megfélemlítik és pszichológiai nyomást gyakorolnak rájuk.
Akkor nyilallt belém a felismerés, – atya világ – lehet, hogy én most meg vagyok félemlítve. Szerencsére még idejében leküzdöttem a rám nehezedő pszichológiai nyomást, és erős koncentrálással meg tudtam akadályozni a sikító frász kitörését.

Azért a dolog tényleg említésre méltó.
A tárgyalás 10.28-ra volt kiírva, annak rendje és módja szerint meg is jelentem, mire közölték velem, hogy a tárgyalást áttették, az új időpont 10.29 14:30 lett. Ekkor az egyik hölgy észrevette, hogy abban az időpontban, ugyanabban a teremben, ugyanaz a bíró egy másik ügyet tárgyal. Ez okozott némi kavart, majd megállapították, hogy semmi gond, én győztem, 14:30-kor mégis az én ügyemet tárgyalják.
Tehát végig kellett néznem, amint döbbenetesen erős kísérettel – mintegy demonstratívan – elvezették a megbilincselt vádlottat.
Tény az is, hogy a Bús Balázs ismét felvetette ellenem az alkotmányos rend megsértésének bűntettét. Ezzel ismét megerősítette azt a meggyőződésemet, hogy ez az ember hülye.
Tény az is, hogy Budaházy György ellen is van ilyen vád.

Az ördög tudja, hogy mi történt.
Az elmúlt évtizedekben (beleértve az átkos kommunista időszakot is) – akár szakértőként, akár alperesként álltam bíróság előtt – sohasem fordult elő, hogy úgy éreztem igazságtalan döntés született.
Igaz, eddig nem is volt politikai perem.

Kíváncsivá tett a dolog.
Mindenesetre lehet, hogy megfogadom a baráti tanácsokat és családomnak megtiltom, hogy mostantól a boltban lisztet, porcukrot és egyéb azonosítatlan fehér port vásároljanak, a továbbiakban az autóba ásványvizes palackot tenni tilos, tartalék benzint nem lesz a kocsiban, ettől kezdve a családnak kizárólag vízbázisú festékkel szabad festeni, továbbá a gépjárműből kirakom a 10-es villáskulcsot és minden egyéb fegyvernek látszó tárgyat.
Jobb a béke.

A bíró igen tájékozott volt az állampolgári tanács kérdésében, sőt, haladó gondolatnak minősítette és leseperte az államrend megdöntésére tett kísérlet vádját. De nem ez volt az igazán érdekes megoldása. A tárgyalás során többször lehülyéztem Bús Balázst, akit annyira frusztrált ez, hogy a végén úgy remegett a keze, hogy alig tudtam átvenni tőle egy papírt. Ilyenkor a bíró mindig megbüntetett százezer forintra. A valahányadiknál azonban stratégiát váltott és azt mondta: Kupán úr, az épület szellemére való tekintettel, kérem, ne beszéljen így. Ez úgy meglepett és annyira helyénvalónak éreztem a kérését, hogy be is tartottam.

Ilyen az, amikor valaki ért ahhoz amit csinál.