Parkolási per

Történt, hogy beálltam az Esztergomi utca, 90%-ban üres parkolójába, majd annak rendje és módja szerint megvettem (a másnapig) szóló parkolójegyet és elmentem a dolgomra. Mikor egy-két óra múlva visszaérkeztem már ott virított a mikuláscsomag. Ahogy időm engedte írtam a társaságnak és mellékelem a parkolócédulát.

Azt a választ kaptam, hogy „a várakozási díj megfizetése nélkül várakoztam”. Kaptam ezt arra a levelemre, amelyben mellékeltem a parkolási jegy másolatát. Legnagyobb meglepetésemre a lelki válságukat az okozta, hogy a parkolójegyet a hátsó szélvédő alá tettem. Az első szélvédő egyébként a bokrok alatt volt, mert azt bezzeg nem vágják vissza. Igen ám, de a jegyre szó szerint az van nyomtatva, hogy „A jegyet jól láthatóan a szélvédő mögé kell elhelyezni!”. Ezzel szemben a később bemutatott idevonatkozó törvény már pontosabban fogalmaz: a jegyet az „ELSŐ” szélvédő alá kell helyezni. Ilyen – összetűzésre okot adó – félretájékoztatás több is van: a törvény szerint „A VÁSÁRLÁS IDŐPONTJÁTÓL számítva ÖT NAPON belül” lehet bemutatni az érvényes jegyet, a mikuláscsomaghoz tartozó tájékoztatón viszont csak az van írva, hogy „öt napon” belül kell megtenni észrevételt. Ez azért volt érdekes, mert én a jegy lejárta napjától számított öt napon belül küldtem az észrevételt (nem pedig a váltástól), ugyanis másnap reggelre is volt érvényes jegyem.

Azaz, a parkolójegyen lévő szöveg hibásan idézi a törvényt, pontatlan, ócska megfogalmazás. Emiatt sec perc alatt választott bíróságra kerültünk. Az álláspontom a következő volt: a megvásárolt parkolójegy a parkolótársaság és a köztem lévő szerződés. (Ezt valójában nem vitatta senki.) Így én a közöttünk lévő szerződés szerint és hibátlanul jártam el, a parkolójegyet jól látható módon elhelyeztem a szélvédő mögött.

Arra gondoltam, hogy a tárgyaláson ezt személyesen magyarázom el a bírónőnek, ezért szépen felöltözve meg is jelentem a megadott órában és helyen. Másnap. Nem fogod elhinni, de a liba nem várt meg. A nélkülem hozott határozatában mondhatott volna sok mindent. Olyant is, amit némi hümmögéssel elfogadok, olyant is, amitől durci lettem volna és morgással jelzem nem tetszésemet. Ez az ostoba liba viszont olyasmit írt le, amiből arra következtetésre jutottam, hogy ez a bírónő hülye. Képes volt ugyanis LEÍRNI, hogy nem volt érvényes parkolójegyem. A parkolójegyet az előírt helyen, az előírt időpontban, az előírt árért, érvényes fizetőeszközzel megvásároltam. Ez tehát érvényes volt.

Ez a szabadnapos háziasszony nyilván alkalmas lenne arra, hogy levágja a sövényt a parkolónál, de tiszta gondolkozásra és ítélkezésre tökéletesen tökéletesen alkalmatlan.

Azért a kérdés tényleg nem egyszerű.
Arról van szó, hogy a szerződésünk szövege nem egyezik a vonatkozó törvény szövegével. Az első kérdés, hogy a jegyen lévő írás (azaz a szerződés) valójában ellenkezik-e törvénnyel. Nem magától értetődő, mert csak eltér tőle, de oly módon, hogy a szerződésünk szövegében benne van a törvény értelmezése is. Mindössze kiterjeszti az elhelyezés lehetőségét a gépkocsi kalaptartójára is – azaz a hátsó szélvédő alá. Kétségtelen, hogy mi mint szerződő felek, közös megegyezéssel vevő javára eltérhetünk a törvénytől. Ha a bíró úgy dönt, hogy ez csak kiegészítés, amihez mint szerződő feleknek jogunk van, akkor a szerződésünknek megfelelően jártam el.

Igen ám, de itt az egyik szerződő fél, egyeztetés nélkül elállt az általa készített szerződéstől, azzal, hogy a törvény szerinti szűkítésben újra értelmezte a szerződést és pénzt követelt rajtam. Ha úgy ítéli meg a bíró, hogy eltér a szöveg és a szerződő fél jogszerűen állt el a köztünk lévő szerződéstől, akkor a szerződésünk törvénybe ütköző részei érvényüket vesztik. No de mi marad ilyenkor ebből az egy mondatból álló szerződésből?
Valójában ezt kellett volna ennek a libának megválaszolni.

Ha az ítéletben a szerződés hibás szövegét lecseréli a törvény tételes mondataival, akkor persze esélyem sincs. Nosza, ki kell fizetni a nyolc rugót. Ezt meg is tettem volna. Ugyanazzal a mozdulattal azonban indítottam volna egy kártérítési pert, amiben a parkolójeggyel bizonyítottam volna, hogy szándékosan megtévesztettek és kártérítést kértem volna. Jó sokat, mert az anyagi károm mellett fel is bosszantottak, kijátszottak, becsaptak, félrevezettek és szííítták az anyámat.

Minderre nem került sor, mert – egy éven belül – nem indítottak ellenem behajtást, azaz a bírónál lényegesen intelligensebb parkolótársaság önként lemondott a követeléséről.

Persze még mindig adós vagyok azzal a perrel, ahol követelem az óra félrevezető szoftverének kijavítását.