A tömlöc

Munkaanyag

 

Ismét lehetőséget kaptunk a jogállam megteremtésére.
Ezt arra használom ki, hogy egy 20 éve futó pilotprojektemet megpróbálom lezárni ezért ebből a célból felkerestem dr. Horváth végrehajtói irodáját, ahol egy nagyképű barom fogadott. Ennek gyorsan leordítottam a fejét, amit fegyverrel történt zsarolásnak értelmezett és feljelentett.

Ezért….
Egy munkával töltött fél éjszaka után reggel hatkor vagy nyolc nyomozó lepte el a lakásomat. A lelkesen tumuló tömeget így megszámlálni sem tudtam, rajvonalba meg mégsem állíthattam őket. A munkájukat kifogástalanul végezték, bár nevetséges módon fegyvert kerestek. Amit persze nem találtak.


Itt megjegyezném, hogy tényleg figyelemre méltó munkát végeztek és úgyszólván mindent megtaláltak. Meg is jegyeztem a rám vigyázó porkolábnak, hogy erre azért nem számítottam, aki megnyugtatott, hogy a betörők hamarabb megtalálják. Mi fegyvert keresünk, és ez más metodikát igényel.
Reménykedem abban, hogy ez a rendőrgyerek nem nyergel át a betörésre, vagy ha mégis, akkor engem is bevesz.

Volt azonban valami, amit teljesen jó szándékkal nagyon rosszul csináltak.
A házkutatás során pl. megtalálták az utazó „tisztasági csomagomat”, mire egyikük azt tanácsolta, hogy vigyem ezt magammal, mert tömlöcben még jól fog jönni. Elvittem. A pakkot természetesen a hűvösön azonnal elvették, viszont a nyomozók elfelejtettek szólni, hogy rendesen öltözzek fel. Ennek következtében hetvenöt évesen, nyitott ablaknál, plusz két fokban, egy szál ingben töltöttem az éjszakát.
A telefonomat lefoglalták, szétszedték és kivették belőle a kártyát, amit a porkoláb úr – a kártyát az asztalra tettem bemondással – realizált. Ez nagy hiba volt, mert később kiderül ez lehetett volna az egyetlen mód, hogy a dutyiban ügyvédet kérjek. Érdekes pillanat volt az is, amikor a rendőrségen a nyomozó úr, felkapta a telefonomat, hogy eleget téve állampolgári jogomnak, felhívja a megnevezett hozzátartozómat. Aranyos volt, amikor a némi nyomogatás után felismerte a „hopp ezt elböktük” tényállást.

Az eljárás sok ponton volt hibás, ami – jó szándékkal ugyan – súlyosan sértette a jogaimat.
Az eljárás elején említették a jogaimat, de később láttam, hogy a jogaim sokkal nagyobbak, mint amit ismertettek és ezzel megakadályoztál, hogy élhessek velük.
A másik alapprobléma, hogy a nyomozók nincsenek tisztában a folyamattal és ezzel nagy kárt csináltak nekem.

Hogy értsük egymást:

  1. Én elfogadom, hogy nincs idő a jogok részletes ismertetésére, de nem látom akadályát, hogy a nyomozók hozzanak magukkal egy eseménynek megfelelő részletes leírást. A kezdeti stressz után lehetővé teszi a folyamat, hogy az „ügyfél” részletesen áttanulmányozza a jogait, így már az ő felelőssége, hogy megértette-e. Ezt azonban kötelezővé kéne tenni és nem lehet a nyomozás vezetőjének a döntése. Ennek hiányában a jogok felsorolása (3-4 mondat) csak egy formális cselekedett, amivel megfosztják jogaitól az őrizettbe vett személyt. Azért ne feledjük ritkán tartóztatnak le háromdiplomás embereket és eszükbe sem jutott, hogy lehet ilyen igény is.
  2. Az ember azt hinné, a nyomozó tisztában vannak a büntetés-végrehajtás működésével. De nem, nincsenek tisztában vele, így pusztán jó szándékból nagyon megnehezítik a fogvatartott életét. A probléma ismét az, hogy nincs náluk egy leírás, amely ismertetné a beléptetés menetét. Ez megint lehetővé tenné, hogy az „ügyfél” a saját igénye szerint tanulmányozhatja, hogy mire kell készülnie. Persze nem kell minden alkalomra elkészíteni, újrahasznosítható és a költsége is jelentéktelen. De kötelezővé kellene tenni, ne a nyomozás vezetője döntse el, hogy átadja-e
  3. Lefoglalták a telefonomat és a számítógépemet. Ezek nélkül már megáll az élet. Ezt nem tudjátok elképzelni, próbáljátok ki, mert egy egészen más élet alakul ki. Pl. nem tudom elolvasni az ORFK által nekem írt elektronikus leveleket J. Lássuk be ez nevetséges. Egy számítógép lementése 1-2 perc egy adattároló 10-20 eFt. amit gondolom, minden érintett szívesen kifizetne. Úgy tájékoztattak, az átvizsgálás ideje akár 30-90 nap is lehet. Felül kéne vizsgálni ezt az intézkedés és emberszabású határidőket kellene kitűzni.

Ez a határidő pl. kifejezetten hátráltat a tárgyalásra való felkészülésben, ami bizonnyal alapvető jogom.

Itt történt a rabosítás is. Ekkor minden ujjadról, a tenyeredről és a kéz éléről is vesznek lenyomatot. lesújtóan ósdi módszerrel. Vesznek DNS mintát  a szádból, majd adnak egy számot és ezt magad el téve lefényképeznek. Többször rám szólt a türelmetlen művész úr, hogy ne vigyorogjak. Eszembe jutott ugyanis ez a MÉM:

A rendőrpalotában adnak át a dutyi embereinek.
Ez is nagyon érdekes. Jön két porkoláb, a derekadra tesznek egy arasznyi vastag istrángot, amivel simán elhúzhatsz egy szekeret, a kezed összebilincselik, majd hozzábilincselik az istránghoz. Erre csatolnak rá egy bőr pórázt, amit szorgalmasan markolászik a másik porkoláb.
Most dől el mennyire fog ez téged megalázni.
Úgy vélem, ha egy ilyen eljárás megaláz, akkor ne vágd a fejszédet ennyire kemény fába.

A palotából a Gyorskocsi utcai legendás épületbe vittek. Itt egy gyors orvosi vizsgálat van, ahol – néhány kérdés után nagy biztonsággal megállapítják, hogy hány kezed és lábad van. A vizsgálat alapján arra jöttem rá, hogy nem az orvos a hülye. Itt valójában az történik, hogy megnézik milyen sérülések vannak rajtad, nehogy később azt tudd mondani, hogy megvertek.

Aztán elvisznek egy raktárszerű irodába, ahol elvesznek mindent. Igen, tényleg így van. Elveszik a cipőfűződet is. A tárgyaidat igen nagyvonalúan jegyzőkönyvezik, de az az igazság, hogy visszakerül hozzám az a pénz is, amit elfelejtettem bemondani, ők meg nem vették észre.

Az ügyeletes – nevezzük művezetőnek – tájékoztat némi szabályról, de van egy érdekes mondata. Az utasításokat végre kell hajtani, de nem lesz olyan, ami nem teljesíthető.

Eztán irány az egyes cella.
Belépve balra van egy budi. Olyan kétszárnyú vasajtaja van, ami Botondot is kétségbe ejtette volna. Szerencsére semmilyen zárszerkezet nincs rajta. A budi külső falán van egy mosdó. Ez olyan koszos, hogy egy svábbogár nyomban belepusztulna a találkozás örömébe. Ezért nincsenek svábbogarak a helységben. Van két vaságy. Erre felteheted a lepedőket, amit a művezető első segédje adott és erre teheted rá a lópokrócot.

A másik ágyon, már pihegett egy kolléga. Ez a betörő szabályosan kétségbe volt esve. Negyedóránként meg kellett hallgatnom, hogy milyen szemét, mocskos, fasiszta rendszerben élünk, ahol csak ide-oda rugdossák az embert. Úgy vettem észre, hogy ennek a bizonytalanság az oka. Nem tudja mi vár rá és ezért fantáziál. Ezt a véleményt azért alakítja ki, mert megfosztották jogainak ismeretétől.
Valójában arra a fura dologra jöttem rá, hogy itt is emberek vannak.

Persze kijön belőled a szakma …. és elkezdtem faggatni az üzletmenetről, ami aztán nagyon furán végződött. Elmesélte, hogy Ő ártatlan csak az a baj, hogy az ajtón megtalálták a DNS-ét. Ugyanis visszaesett a picim. Odament az ajtóhoz és meg is mutatta, hogy hol találták meg a DNS-t. Elmorfondíroztunk a kérdésen, aztán rámutattam, hogy ahhoz, hogy a zártörőt használhassa az ismeretlen tettesnek le kellett hajolnia és így pont ott ér majd hozzá a homloka, amit mutattál. Aztán beszéltünk arról, hogy hány százalékos volt a DNS egyezés és ha magas, akkor talán nem érdemes tagadni, mert hát az is lehet, hogy Te ugyan nem tudtál bemenni, így a kocsma előtt elmesélted a bosszúságodat az ismeretlen tettesnek… és így tovább. Amikor először szólított főnöknek, akkor eszembe jutott Porkoláb Imre dandártábornok legendás mondása: „Szolgálj, hogy vezethess”.
Az a szomorú, hogy ezeknek az embereknek esélyük sincs, belekerültek ebbe a spirálba, és egyre nagyobb bűnöket fognak elkövetni.

Aztán jött egy másik embernek látszó lény. Olyan amilyent baltával faragtak. Végtelenül egyszerű ember volt. Annyira, hogy már irigyeltem. Bejött, lefeküdt a matracra és horkolni kezdett. Jött az ebéd, a tálat letette a matracra és fekve megette az egészet. Majd megkért – de udvariasan- hogy tegyem az asztalra a tálat. És horkolni kezdett. Estefelé felébredt és elmesélte, hogy szerelmes. És ez nagy baj, mert a nála sokkal fiatalabb lány nem fogja megvárni, ugyanis egy rakás bűn miatt körözték és több évet fog kapni. Érdekes dolog ez. Ezeknek az embereknek is vannak érzelmei. Tud szerelmes lenni. Nem-tom, Te gondoltad volna?

A cellában is határozottan azt éreztem, hogy az eljárások sértik a jogaimat és ennek is fő oka megint a jogok ismertetésének a hiánya volt. Ezért én elvárom, hogy a cellában legyen kifüggesztve a jogaim jegyzéke és a napirend. Ez lehetővé tenné, hogy az ember illeszkedjen a környezetéhez.

Nézzük csak, miket találtam:

  • Egy tolvaj ugyanúgy egy szál melegítőben volt, mint ahogy én egy szál ingben. Azaz a rendőrök máshol sem tájékoztatják az eljárás alá vontakat.
  • Az éjszakát egy hozzáférhetetlen, bukórendszerű, nyitott nagy ablak mellett, +2 fokban, sétálva töltöttem, mert nem tájékoztattak, hogy az ablak bezáratható-e, ill. hogyan kell kezdeményezni a bezárását. És ez nem függhet az állomány szándékán.
  • Arról sem tájékoztattak, hogy lehet kapcsolatot teremteni az állománnyal. Az, hogy egy másodpercre felvillan egy lámpa és csattan egyet a megfigyelőablak az nem elegendő a kapcsolatteremtéshez. A kérdés biztosan szabályozva van csak nem hozzák az elzárt személyek tudomására.

(Van ugyan valamilyen nyomógomb, de a csoda tudja mire való, nem tájékoztattak, nincs kiírva. Majd legközelebb kipróbálom.)

  • Elvették a gyári csomagolású rendszeres használatra előírt gyógyszereimet. Kérdés, hogy van-e hozzá joguk, mi ennek az oka vagy ez egy egyszerű túlkapás. Az, hogy milyen gyógyszert kell használni egy elítéltnek, azonnal ellenőrizhető az egységes kormányzati rendszerben.
  • Elvették a tiszta fehérneműimet. Lehet, hogy men sérti az állampolgári jogaimat, hogy két napig teljesen feleslegesen koszosan kell járnom?
  • Az éjszakát fel-alá járkálva töltöttem. A vasajtó előtt egy méterrel és az ablak előtt két méterrel egy mozgásérzékelő relé felgyújt egy nagyfényű lámpát. Ez kifejezetten emberkínzás. A beálló elvakulásban, míg meg nem tanulja az ember, folyamatosan nekimegy a lecsavarozott vasasztalnak. A biztonság ezt a megoldást nem igényli, ennek a lámpának a működése csak a fogvatartottak egyezségén alapulhat, az állomány csak vita esetén dönthet. A kifüggesztett házirendnek kell tartalmaznia a kérdést.
  • A második nap a megfigyelő ablakon beszóltak, „ugye nem akarunk kimenni az udvarra” kérdést intézte hozzánk az univerzum. Az első nap be sem szóltak. Nem hiszem, hogy ez jól van így. A kérdést a házirendnek kellene szabályozni, ami ugye nincs kifüggesztve.
  • Szabályozni kéne azt is, hogy a szabaduló parancs után mennyi időn belül kell teljesíteni a kibocsájtást. Az a gyanúm, hogy esetemben visszaélés történt, bár lehet, hogy ennek oka, hogy szombat lévén az ügyelet intézkedett a kérdésben.
  • A „nagyvizit” során a parancsnok feltette a szokásos minden rendben, kérdés-kijelentést. Közöltem, hogy orvost, ügyvédet és közjegyzőt kérek. Mire lazán visszakérdezett, hogy mindet egyszerre? Mondtam neki, hogy megbízom a sorrend eldöntésével, nekem ugyanis rengeteg időm van. Jó. Mondta és elindult kifelé. Majd magállt és valóban értelmesen elkezdte felsorolni a jogaimat. Ekkor megtudtam, hogy hívhatok ügyvédet, erre rendelkezésre áll egy helység, ahol édeskettesben lehetek az ügyvéddel. A „művezetőnél” van egy telefon, amibe nincs kártya. Beteszem a sajátomat és máris hívhatom az ügyvédet. Ellenvetéssel éltem, miszerint a kártyám a rendőrség jóvoltából otthon az asztalon van, az ügyvédemnek meg nem tudom a nevét, mert a rendőrség rendelte ki és nem kaptam semmilyen papírt. Megállapította, hogy ez esetben így jártam.
  • Fél óra múlva megjelent az orvosnő és adott egy ismeretlen vérnyomáscsökkentőt. Mondtam, hogy nekem allergia elleni gyógyszer kellene, mert szörnyen érzem maga. Megkérdezte mire, mire tájékoztattam, hogy körülbelül minden kint lévő fára, ami most virágzik.
    Erre azt mondta, még jó, hogy itt van bent! Ennyi.

    Az allergia az egy betegség. Így, egy létező, igazolt betegségre nem kaptam ellátást.
    Ez azért nem semmi.

A kérdéseimmel és javaslataimmal az ombudsmanhoz fordultam.

Félreértés ne essék, egy fenyegetés, ezen belül is fegyverrel történő fenyegetés nagyon komoly ügy, annak ellenére, hogy sehol sincs fegyver. A jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igény kikényszerítése fegyveres fenyegetés esetén 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztést jelenthet. Álláspontom szerint azonban a Horváth és társa Kft, amikor OTP Faktoring Kft. magáncég megbízásából jár el, nem közfeladatot lát el.

Azt kell megérteni, hogy ennek az egész eljárásnak egyetlen célja a megfélemlítés volt. Mi, ezzel az eljárással a százmilliókat kereső gazembereket akarjuk megfosztani az állampolgároktól ellopott mesés jövedelmüktől.
Azért követnek el mindent, hogy kivonjanak a projektből.

Kupán Károly
Kupan.Karoly@kupan.hu