A kézbesítési fikció eltörlése

Munkaanyag

A végrehajtási eljárásoknál alkalmazott kézbesítési fikció előnybe részesíti a bankrendszert kiszolgáló magáncégek profitérdekeit az állampolgárral szemben, ezért állampolgárellenes. Ráadásul az ezt szabályozó törvény kifejezetten ostoba.
A törvény módosítását petícióval kezdeményezzük.

A történet
A pilot projektben ez is kellően bonyolult volt, így tökéletesen alkalmas a rendszerhibák feltárására. A tértivényes leveleknek ugyanis két címzettje volt. A cég maga, amelynek ekkor ügyvezetője voltam és én magánszemélyként, mint kezes. A problémát az okozta, hogy kezesi tértivényes levelek egy üres irodába mentek, ahol nem volt átvevőszemélyzet. Egy négyhetes szabadság alkotmányos jog, mint ahogy az is, horgászni vagy csatangolni menjen az ember. A 4 hetes szabadság azonban elegendő ahhoz, hogy mindkét fizetési meghagyás „nem kereste” jelzéssel menjen vissza, az 5. napon beáll a kézbesítési fikció és ketyegni kezd és le is jár a 15 napos ellentmondási határidő. Ezzel a fizetési meghagyás úgy emelkedett jogerőre, hogy a címzett semmiről nem tudott, ugyanis valaki jóhiszeműen kivette az értesítőket (vagy nem is volt értesítő). Itt ne felejtsük, hogy a posta a legrosszabbul működi állami cég egyike. A dolog érdekessége, hogy a közjegyző a tértivényes értesítés mellett megküldte ugyanazt az anyagot egy sima levélbe is, ami így átvételre is kerülhetett. Kizárólag ezért lehetett tudni a fizetési meghagyásról. És a közjegyző ezt pontosan tudja. Ekkor bementem a postára és kértem, hogy vegyünk fel egy jegyzőkönyvet arról, hogy bár a szabadságom miatt késve, de kerestem a küldeményt. Ezt megtagadták.
És itt álljunk meg.
A „nem kereste” kifejezés egy valótlan tényállítás. Mindössze egy dolog mondható ki, hogy a „Kézbesítés sikertelen”.  A nem kereste kifejezés ugyanis azt sugallja, hogy

1. a postás bedobott egy értesítőt (amit nem tud bizonyítani),
2. erről tudomást szereztem (amit nem tud bizonyítani),
3. szándékosan vagy hanyagságból nem mentem be érte a megadott 10 munkanapos határidőn belül (amit nem tud bizonyítani),

Ezt egyszerűen visszautasítom.

A posta ezzel a kijelentéssel olyasmit állít, amit valójában nem ellenőriz, és aminek az ellenkezőjét a postai rendszerben lehetetlen bizonyítani.

A pilot esetében még érdekesebb a helyzet. Ez egy közönséges hazugság, ugyanis bementem és kerestem. Azzal, hogy nem állítottak ki egy jegyzőkönyvet a keresésről valójában megfosztottak az azonnali védekezés lehetőségétől.
Ez egy szégyenletes rendszerhiba, amely lehetetlen bizonyítási helyzetet teremt. Azt kéne bizonyítanom, hogy a postás nem dobta be az értesítőt, ill. ismeretlen személy kivette. Ez nevetséges.

 Van azonban a lehetőség az eljárás megtámadására a jogerőre emelkedés után is. Ekkor nekem kell bizonyítani, hogy nem önhibámból következett be a helyzet, tehát bizonyítanom kell, hogy szabadságon voltam, külföldön voltam stb. Pontosan meg van határozva, hogy a bíróság mit fogad el.
Én ezt is határozottam visszautasítom.

 Az ügy bíróságra került, ahol lényegében az volt az álláspontom, hogy a bírónak semmi köze, hogy hol töltöm a szabadságomat. Alkotmányos jogom ott tölteni ahol akarom és ezt – míg bűncselekményt nem követek el, senki nem kérheti számon.
El is vesztettem a pert.

 A másik vonal is igen tanulságos. A cégnek szóló levelet a nejem vette át, aki akkor már nem volt tagja a cégnek és nem volt bejelentve sem a portánál. A Magyar Posta ÁSZF (6.5 és 6.6-os pontja: Helyettes átvevőnek történő kézbesítés) címen rögzíti tételesen az jogszerűen átvevők körét. Ez alapján az átadás szabálytalan volt. Az átvétel kérdésben azonban a közjegyző a bíróságon hazudott. Mert azt állította, hogy a küldeményt átvettem, de a közjegyző helyettese mellékelte a feladóvevényt, ahol a nejem aláírása egyértelműen megtalálható.

Ezzel a végrehajtás véglegesen jogerőre emelkedett.
És ez a törvénykezésünk szégyene.

Van itt még valami, amivel foglalkozni kell.
A „nem kereste” ügyek magas száma. Úgy tűnik, hogy az érintettek nagyon hajlamosak arra, hogy ne vegyék át a tértivényeket. Általában azt hiszik, hogy ezzel mentesülnek a következmények alól. A hatalom pedig – aki az olvasni is alig tudó emberektől elvárja a PTK ismeretét – nem tesz semmit azért, hogy felhívja az érintettek figyelmét, hogy saját érdekükben vegyék át az ajánlott leveleket. Holott erre van lehetőség is.
Arra is szükség van, hogy a végrehajtás tartson fenn olyan információs csatornát, ahol közérthetően végrehajtható tanácsok formájában megismerhető a végrehajtási eljárás és ennek lehetőségei.

Miért történik mindez?
Azért mert a hatalom a végrehajtást kérő ócska-szemét faktoring cégek privát profitját a józanész, az igazság és saját állampolgárainak természeti joga elé helyezi. Itt szó sincs a pénzügyi rendszer működéséről.
Ezek a szégyenletes, állampolgárellenes törvények a hatalom és bankrendszer összefonódásának eredményei.

Megszüntetésére petíciót nyújtunk be.

PETÍCIÓ ÉS JOGSZABÁLY-MÓDOSÍTÁSI JAVASLAT
Címzett: Alapvető Jogok Biztosa,
Országgyűlés Törvényalkotási Bizottsága,
Dr. Jakab Zsuzsanna országgyűlési képviselő – a parlamenti Társadalmi Részvétel Bizottság elnöke
Tárgy: Állampolgári kezdeményezés a hivatalos iratok kézbesítési fikciójával kapcsolatos elvi, bizonyítási és tájékoztatási aszimmetria megszüntetésére, a postai szabályozás módosítására.

Tisztelt Biztos! Tisztelt Bizottság!

Alulírott magyar állampolgár / a Civil Számvevőszék alapítója, az Alaptörvény XXV. cikkében biztosított petíciós jogommal, valamint a XXIV. cikkben rögzített tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal élve, az alábbi jogszabály-módosítási javaslatot és elvi panaszt terjesztem elő.

A „nem kereste” minősítés elvi hibája

A bírósági és közjegyzői eljárásokban (így különösen a fizetési meghagyásos eljárásokban) a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 137. §-a alapján beáll a „kézbesítési fikció”, ha a hivatalos irat a postáról „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza.
Álláspontom szerint a „nem kereste” megjelölés alkalmazása súlyos elvi és jogfilozófiai hibát rejt magában. A posta ezzel a kifejezéssel nem egy objektív tényt rögzít, hanem emberi szándékot, passzivitást és mulasztást imputál az állampolgárnak. A valóságban a posta nem tudja – és nem is ellenőrzi –, hogy a címzett szándékosan döntött-e az átvétel elkerülése mellett, vagy egyszerűen nem kapott értesítőt, illetve önhibáján kívül volt távol. A postai szolgáltatónak kizárólag a puszta tény állítására lenne joga, amely nem más, mint a sikertelen kézbesítés vagy az átvétel elmaradása.

A bizonyíthatatlanság csapdája és a fegyveregyenlőség sérülése

A jelenlegi rendszer legnagyobb rendszerszintű visszássága, hogy a Magyar Posta Zrt. a hivatalos iratokat 10 munkanapig őrzi, ám ha az állampolgár ezen a határidőn túl – például a 11. munkanapon – megjelenik a postahivatalban, az iratot már nem veheti át, és a posta megtagadja olyan hivatalos igazolás kiállítását, amely tanúsítaná, hogy a címzett megjelent és kereste az iratot.

Ez a gyakorlat lehetetlen bizonyítási helyzetbe hozza a polgárokat (probatio diabolica):

• • A feladó (hitelező) egyoldalúan kap egy hivatalos okiratot (a „nem kereste” jelzésű tértivevényt), amelyre hivatkozva azonnali végrehajtást indíthat.
  • A címzett (állampolgár) viszont semmilyen hivatalos papírral nem tudja igazolni a jóhiszeműségét (azt, hogy ő igenis át akarta venni az iratot, csak elkésett), mert a posta nem hajlandó erről bizonylatot adni.

Az állami és intézményi tájékoztatási kötelezettség hiánya

Tapasztalati tény, hogy az állampolgárok jelentős része azért mulasztja el a hivatalos levelek átvételét, mert a jogi ismeretek hiánya miatt tévesen azt hiszi: az aláírás és átvétel hiányában az eljárás nem folytatódhat ellene (a struccpolitika tévhite).
A jelenlegi postai értesítők (a papíralapú bizonylatok) semmilyen érdemi tájékoztatást vagy figyelmeztetést nem tartalmaznak az átvétel elmaradásának súlyos jogkövetkezményeiről. Az állam elvárja a jogkövetést, de elmulasztja a polgárok minimális edukációját a kézbesítési fikció veszélyeiről, ami miatt évente védtelen emberek tömegei válnak meglepetésszerű végrehajtások áldozatává.

Jogszabály-módosítási javaslat

Kérem a Tisztelt Biztost / Bizottságot, hogy kezdeményezze a postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól szóló 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet, valamint a Magyar Posta Zrt. Általános Szerződési Feltételeinek (ÁSZF) módosítását az alábbi pontokban:

1. 1. A terminológia megváltoztatása: A postai szolgáltató a tértivevényen ne alkalmazhassa a szándékosságot feltételező „nem kereste” minősítést. E helyett a jogilag tiszta és objektív „sikertelen kézbesítés / az átvétel elmaradt” megjelölést kell bevezetni.
   2. Kötelező igazolás kiállítása: A postai szolgáltató köteles a címzett kifejezett kérésére hivatalos igazolást (bizonylatot) kiállítani arról, ha a címzett a hivatalos irat megőrzési határidejének lejártát követően a postavonalon vagy a kézbesítési ponton megjelent, és a küldemény kézbesítését kérte. Az igazolásnak tartalmaznia kell a megjelenés pontos időpontját és a küldemény azonosító számát.
   3. Kötelező jogi figyelmeztetés az értesítőkön: Amennyiben a postai küldemény „Hivatalos irat” minősítésű, a postai szolgáltató köteles a papíralapú vagy elektronikus értesítő felületén jól látható, figyelemfelkeltő módon feltüntetni a kézbesítési fikció beállásának kockázatát. (Pl.: „Figyelem! Hivatalos irat! Az átvétel elmulasztása esetén a törvény erejénél fogva az Ön hátrányára jogerős döntés születhet, amely végrehajtást vonhat maga után!”)

Egy ilyen módosítás biztosítaná, hogy a jogrendszer ne alapozzon súlyos vagyoni szankciókat nem ellenőrzött emberi szándékokra, biztosítsa a tisztességes eljáráshoz szükséges fegyveregyenlőséget, és megvalósítsa a kötelező állami tájékoztatást.

Kelt: Budapest, 2026. június 1.

Tisztelettel,

Kupán Károly
Kupan.Karoly@kuapan.hu
1044 Ugró Gyula sor 17. V. 33.

A petíció szervezője:
…..Civilszámvevőszék / Kupán Károly alapító
…..Budapest 1044
…..Kupan.Karoly@civilszamvevoszek.hu

Az alábbi adatok kitöltésével és elküldésével támogatja a petíció célját

V1.00