Dacia per

Még 1985-ben egy Skoda befizetésre soron kívül felajánlottak egy DACIAT amit el is fogadta. Csak néhány nap múlva tudtam próbautat futni és másnap már vissza is vittem. Mondván, nekem nem kell ez a szemét. Nem vették vissza. Megnézték és azt mondták, hogy hibátlan.  Nekiálltam és áttanulmányoztam a szabványokat, a műszaki leírásokat és a vizsgaszabályzatot. Elvittem vizsgára, ahol leállt a munka, mert mindenki ezzel a kérdéssel foglalkozott. Végül nem tudták megtagadni, de minden tételnél meg kellett mutatnom, hogy a vizsgán mit kell megnézni és hogy kell minősíteni. Elég komoly vitáink voltak. Pl. bekapcsoltam  a gyermek zárat, majd a külső nyitást megakadályozó zárat. Az életben nem nyílt ki többet. Azon vitatkoztunk, hogy közlekedhet-e így egy autó. Végül a néhány napos kocsinak bevonták a forgalmiját. Miután a Merkur (eladó) – aki szerint a kocsi hibátlan – csak garanciális javítást írt elő, elvittem a a szakértői intézetbe. Igen gondosan lemostam a járművet és pontosan összeírtam vagy két oldal hibát és felkértem őket a minősítésre. Annyi fáradtságot sem vettek, hogy megnézzék. Megnézték a listát és aláírták, mondván a gyártási hibák töredékét írtam csak fel. Az ügy bíróságra került mi meg két és fél évig jártunk érvénytelen forgalmival. Végül a bíróság nem azt mondta ki, hogy a DACIA gyártása nem fel meg a magyar szabványoknak, hanem azt, hogy ez az autó nem felel meg. És előírta a cserét. A Merkur tiszta kicseszésből Szegedre küldött az új autóért. Ezt aztán megköszöntem, (had üsse meg a guta), mert – mint ott kiderült – a telephely igazgatója egy tanítványom volt.  Egész délelőtt az én autómat szerelték. A meglévő kocsiból ki az alkatrész az enyémbe be. Valószínűleg ez lett a legjobb magyar utakon futó DACIA. Valójában csak egy kicsit volt rosszabb mint az első, mert közben elmentek a gyárból a franciák.

Néhány hét múlva egy benzinkúton eladtam a románoknak.